A holdon midi műanyag klip tervezési alapelve a "minél jobban húzza, annál jobban tartja". Ez az elv szabadalommal védett, sajátossága, hogy a klipsz két részből áll, az éket be kell tolni a külső darabba, hogy "elkapja" az anyagot, majd ahogy az ék becsúszik, egyre jobban tart. Az alapelv különbözik minden más hasonló műanyag kapocs működési elvétől, mivel azoknál a húzással párhuzamosan nem nő a tartás, csupán a kezdeti rögzítőerő marad meg.

A holdon titka nemcsak a tervezésben rejlik, a kis rögzítő kapocs anyaga is speciális. A felhasznált anyagnak UV-állónak, tartósnak, rugalmasnak, ellenállónak - de nem merevnek - kellett lenni, ezek a tulajdonságok a nejlon és az üvegszál ötvözésével voltak elérhetők. Ugyanakkor a gyártók folyamatosan figyelik a két komponens piacát, és ha aktuálisan még kedvezőbb tulajdonságút találnak az egyes anyagokból, módosítják az alapanyag-arányokat. A jelenlegi poliamid bázis kiküszöbölhetővé teszi az UV-sugárzás problémáját, hiszen az inkább a polipropilén bázisú anyagokhoz kötődik.

Arra a gyakori kérdésre, hogy hány klipszet kell feltenni egy bizonyos nagyságú anyagra, hogy jól tartson, az a válasz, hogy ez nem a kapocs tulajdonságaitól, sokkal inkább magától az anyagtól függ. Minden anyagnak van bizonyos szakítószilárdsága, és ha ezt meghaladja a húzás erőssége, akkor az anyag elszakad, függetlenül attól, hogy milyen rögzítő kapcsot – esetleg fűzőkarikát - használunk. Gyakorlati szabály, hogy használjon annyi klipszet, mint ahány ringlit tenne a ponyvába.